Mario Benedetti: A semmi felé (fordítás)

Élet egyenleg csökken minden nap
annyit levonnak minden nap
percenként mind fogy
a lélegzet.

Én mozgatom ujjaimat, valamit tudnak
fogja lesz a fogásnak
a mérleg fogy, csak csökken.

Mozdul a szemem, valamit tudnak
érti vagy nem érti
a mérleg fogy, csak csökken.

Mozdul a lábam, valamit tudnak
visznek ahova testem juthat
a mérleg fogy, csak csökken.

Élet egyenleg csökken minden nap
annyit levonnak minden nap
percenként mind fogy
a lélegzet.

és mindez azért, mert
üzlettársunk a halál
a semmi
gazdája.

Mario Benedetti: Csere (fordítás)

Fontos, dolog

Azt akarom, csatlakozz
hozzám optimizmus
Én felajánlom a megmaradt
bizalmamat

ez csak csereüzlet,
minimum.

Összevetve
Egyedül vagy,
Egyedül vagyok
Ezáltal vagyunk szomszédok

A magány is
onthat
lángot.

Mario Benedetti: Feltételezések (fordítás)

1.

Ki hitte volna, hogy itt ragyog
egyedül a légben, a rejtett
szemed.
Ki hitte volna, hogy szörnyű
idő után a megújulás karnyújtásra lehet,
a szerencsém is és a szemed sírja,
és te és én vigyázunk meztelenre írva,
minden jót, minden rosszat, mindenek,
hogy végre a bilincsek zúgnak csendet,
hogy hajolhatunk ugyanabba a forrásba
hogy nézzenek minket, láthassunk a világba,
mint a meglesett szeretőket egymás karján,
ez reszkessen ki a vízből,
tegyünk úgy mintha most fedeznénk fel,
Ki volt akkor a félelem mögött,
Én voltam, magamnak voltam háttal.
És nem érdekelt akkor semmi más.
Reméltem jön valaki, egy kérlelhetetlen,
Mindig a félelem és remény közt nem lehet élni,
és egy jel nekünk adja végül a nevét,
elhelyezve minket közös forrásba
nekünk ott, mint két kiáltás,
ez lenne a csoda.
De soha nem lesz. Te nem az vagy már,
Nem vagyok méltó, arra s az, aki
sorsa elől fuldokolva fetreng.
Igen, de most már
Úgy hangzik, kicsit olyan is, mint egykor volt.
Igen volt, de most
jött egy régi szellő, mint te.
Nem sokat, csak egy érintést ad,
talán csak egy kis baráti paskolása,
de kényszerítek mégis mindenkit, hogy fedezzen
talán te és én, külön-külön is ezt hisszük.

2.

Megérkeztünk érzéseinkbe alkonyatkor,
ahol az éjjel a nappal egyesül, és kezet fog.
Senki sem fogja elfelejteni ezt a pillanatot.
szemhéjadon utazik a mennyországom,
üresen kong a város zaja s nyújtja kezét.
Nem gondolom, hogy az idő szúrja szemét,
szegénység idején a kétségbeesés maraszt.
Most már semmi, csak a csupasz vágy maradt,
a nap kikukkant a felhők karcos könnyeiből,
és alámerülő arcán, egy belső éjszaka ragyog,
mint a pletyka ráncai, most édes a mosolyod.

3

Érdemes lehet rád a hajnal
ha szeretsz.
Tudod,
gyere, követellek téged, mi voltál,
Én megtartottam s érintetlen a táj.
Elsétálnék kezedbe
s mikor megérkezek, gazdag,
híres hozomány leszek.
Tudod,
gyere, követellek téged mi voltál
Bár ez nem te vagy.
Bár a hangom vár,
lehet véletlenszerű
az égető vágy,
és a gazdagság és az, hogy sokkal értőbb.
Érdemes szeretni a hajnalt
s még több.
A magány engem már megtanult viselni.
Ma este, és egész éjjel
is te vagy,
és újra nyög a forgó idő vágya,
és az ajkak fogják ontani, hogy
ez a béke, a béke van már most.
Most már képes vagyok téged követelni,
hatásos lapom, hoz vidám szorongást,
felismerem a meleg szív-nélküli kifogást.
Táblázatok igazolása,
tudva, hogy itt vagy,
átélni bármilyen szárnyalást,
de az idő a hab és a nap
mégis itt marad.
itt tanulj másféle irgalmat,
és időzítése az álom és a szeretet,
mégis itt marad.
Ma este, és egész éjjel,
leszek,
Újra izzon belül a szemed,
mert a hiány, az ami nem a miénk.
Én megtartottam, s érintetlen a táj.
Nem tudom, nélküled meddig vár,
nélküled átélem vakságát a ködnek,
Követellek, nélküled a homok kopog az ablakon,
Érdemes lehetsz a hajnalra, ha szeretsz.
gyere követellek mi voltál.
Bár ez nem igaz,
ha hozol újra
fájdalmat és egyéb régi rontást.
Még ha egy másik arcod is bólint,
A mennyország lesz számomra az is.

Mario Benedetti: Milyen nevetni?(fordítás)

(Kíváncsi leszek)

Egy napi, egy kép
Napi egy emlék
Miniszter uram
viccet ölt arca.

Látom örömét
és teljes a kép
száján nevetés
s gondtalan arc-él

Kíváncsi leszek
Miniszter uram
milyen nevetni
milyen nevetni.

Az ablakából
a strandra néz
kínt kő kerítés
s nyomor zápor

vannak gyermekek
vizslató szemek,
mások éhkoppon
szipogás szomor.

Itt kint az utcán
dolgok születnek,
hogy bár éheznek,
a gazdag szót-ráz

felnőtt diákok
s munkavállalók
hozott tettekkel
adnak egyének.

Tehát azt kérdem
Miniszter uram
milyen nevetni
milyen nevetni.

adós eredmény
ott Jobb, mint bármi,
de keser törvény,
nem jó hazánknak.

Ön maghéj szigor
s eladja népét,
Ezért minden kéz
annyira szolgai.

mondja kell, hogyan
éljen nemzedék
bőrszín zendülés
keljen háromszor.

mondja kell, hogyan
adók és egyéb
hízelgés pénzért,
lehet szenilis.

Tehát azt kérdem
Miniszter uram.
milyen nevetni,
milyen nevetni.

Itt kint az utcán
szava öl munkást,
és kik meghalnak
sok szerény ember.

és a túlélők
sírnak a dühtől
így érzi magát
jól, a megtorlás.

Túl a rácsokon
Férfiak, álmok,
anyák szenvednek,
s itt dús a vagyon.

Ez jár amikor
adók, korbácsok
tömik a bárkát
s egyszer elsüllyed.

Kíváncsi leszek.
Miniszter uram,
milyen nevetni,
milyen nevetni.

Mario Benedetti: Tizenegyedik (fordítás)

Nincs egyetlen pápa sem
aki meg tudja mondani
kinek az érdeke
a feledett s törölt
tizenegyedik parancsolat,
mely szerint, ne kívánj
egy férfinél többet.

Once


Ningún padre de la iglesia
ha sabido explicar
por qué no existe
un mandamiento once
que ordene a la mujer
no codiciar al hombre
de su prójima.

Mario Benedetti: Esti szerelem (fordítás)

Nagy kár, hogy nem vagy még velem
Amikor ránézek az órára, mutat négyet,
és itt vagyok már, tíz perc s ide érhet,
és lábam a fal tövén a követ koptatják,
és hű vállaimon, feszesen húzott pánt,
és táskámban vers, s benne szívem hozzád.

Nagy kár, hogy nem vagy még velem
Amikor nézek az órára, öt óra lett
és én ülve, bután számolom a veszteséget
vagy két kézzel tépnék negyven gombot,
vagy vár fülem, csaholjon végre a telefon
vagyok bús, ki számoktól kér bátorságot.

Nagy kár, hogy nem vagy még velem
Amikor nézek az órára, elmúlt hat,
Meglepetésemre, hiánya már nem zaklat,
és ha kérded: "És mi a helyzet?" mi lenne,
Én akkor csókoljam a vörös festett ajkát,
ha kék színű kormot ontanak a gyertyák.


Amor de tarde

Es una lástima que no estés conmigo
cuando miro el reloj y son las cuatro
y acabo la planilla y pienso diez minutos
y estiro las piernas como todas las tardes
y hago así con los hombros para aflojar la espalda
y me doblo los dedos y les saco mentiras.

Es una lástima que no estés conmigo
cuando miro el reloj y son las cinco
y soy una manija que calcula intereses
o dos manos que saltan sobre cuarenta teclas
o un oído que escucha como ladra el teléfono
o un tipo que hace números y les saca verdades.

Es una lástima que no estés conmigo
cuando miro el reloj y son las seis.
Podrías acercarte de sorpresa
y decirme "?Qué tal?" y quedaríamos
yo con la mancha roja de tus labios
tú con el tizne azul de mi carbónico.

Mario Benedetti: Oda-vissza (fordítás)

A félelem hogy vagyok
szükséges hogy vagyok
reményem hogy vagyok
bosszúságom hogy vagyok

általam vagy megtalálni
érintésem vagy megtalálni
bizonyosságom vagy megtalálni

már azonnal hallod
örömöm most hallod
szerencsém most hallod
félelmem most hallod

azaz
az igazság
szeretkezem veled
sugárzó lettél
más talán jobb volt
nekem is
oda-vissza.