Mario Benedetti: Esti szerelem (fordítás)

Nagy kár, hogy nem vagy még velem
Amikor ránézek az órára, mutat négyet,
és itt vagyok már, tíz perc s ide érhet,
és lábam a fal tövén a követ koptatják,
és hű vállaimon, feszesen húzott pánt,
és táskámban vers, s benne szívem hozzád.

Nagy kár, hogy nem vagy még velem
Amikor nézek az órára, öt óra lett
és én ülve, bután számolom a veszteséget
vagy két kézzel tépnék negyven gombot,
vagy vár fülem, csaholjon végre a telefon
vagyok bús, ki számoktól kér bátorságot.

Nagy kár, hogy nem vagy még velem
Amikor nézek az órára, elmúlt hat,
Meglepetésemre, hiánya már nem zaklat,
és ha kérded: "És mi a helyzet?" mi lenne,
Én akkor csókoljam a vörös festett ajkát,
ha kék színű kormot ontanak a gyertyák.


Amor de tarde

Es una lástima que no estés conmigo
cuando miro el reloj y son las cuatro
y acabo la planilla y pienso diez minutos
y estiro las piernas como todas las tardes
y hago así con los hombros para aflojar la espalda
y me doblo los dedos y les saco mentiras.

Es una lástima que no estés conmigo
cuando miro el reloj y son las cinco
y soy una manija que calcula intereses
o dos manos que saltan sobre cuarenta teclas
o un oído que escucha como ladra el teléfono
o un tipo que hace números y les saca verdades.

Es una lástima que no estés conmigo
cuando miro el reloj y son las seis.
Podrías acercarte de sorpresa
y decirme "?Qué tal?" y quedaríamos
yo con la mancha roja de tus labios
tú con el tizne azul de mi carbónico.