Eszköz szemlélő szúrós nádi napok,
karjában a múló perc is én vagyok
gallérjába köt a szeles szőke ősz,
nem pihen sokat csak egy délelőtt.
Komoly kenyéren morzsázik a tél,
a nap már szunnyadó, tőle sem fél,
szerelmek, családok csúsznak meg most,
fák ölelnek hűs szellőt, mint a vánkost.
Kacsintásnyi pillanat, túl vagy egy álmon,
s idegen kéz zár szemet, hős apánkon,
A pillanat végtelen, s nem másmilyen,
miattad az, de te átlépsz mindenen.
Görgetett gondolat mindig megmarad,
fentről a hegyről magával ragad,
hidd el, jó itt a virágos völgyben,
mert most tél tombol a hegytetőn fenn.
2012 október 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése