Cserepeidből élsz

Késői kérdések nyugtalan hajnalán,
nyögve növő növények álma talán,
a kikért kétes egzisztencia rabja,
a jövő fegyenc, a veszett múlt fogja.

Cserepeidből élsz, szilánkokban szíved,
s közötte keresgél s pállik, porszem léted,
elöre helyezett hősi hazugságok,
nemes nárcisz illatú döglött zsákok.

Egy láthatatlan kapcsolód, kiold, kihuny
a fényed s felettes bátorságok szintúgy,
vele hunynak az ismeretlen pártosok,
életed pisztoly s besültek a mámorok.

Remény robot, rőt szakállban szűkölve szól,
tedd nyakadra fejed, nyelet fogja csuklód,
megint a rendezés robaja csörtet itt,
talán ölni is kell, hogy rend legyen megint?

2012 október 12.