Az asztal sarkára perdült percek,
búbánat bálján mulatnak lelkek,
közben a gond is szakállat növesztett.
Álszent mulatságban múlik a tor,
mindenki veszít, csak nyer a lator,
hazugság-tengerbe fullad, ki bátor.
Már a csillagok is álszentek ott fenn,
csillognak az űrszemetek fényesen,
amit lát szemünk, nem valós az sem.
Fejekben lázítás szelleme él,
mint sikoly nő torkán, mikor elvetél,
most ez az élet? ...talán kár a percért.
2012 október 28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése