2012. október 29., hétfő
Bájos bohóc
Szép napokat leheltem az emlékek tört tükrébe,
arcomba csap néha hathatós korom kapós képe,
szerteszét szeles pillanat, magam szóra akadtam,
bíráló barát nemesít, magam meg helyben hagytam.
Könny-patakba burkolt sikerem sérülten is segít,
Arcom farag flúgos fekély időt, rongy ráncot épít,
csúffá avató sötét, hulló hó fagya földnek kín,
levegőben lóg a hazugság pattan, mint Harlekin.
Bájos bohóca, az elföldelt dög-erényes napnak,
eladó egyetlen egység a boldog bogaraknak,
senki se sírjon, lötyögő lét, látomások lápja,
való világ, pixelek sűrű sora, takarása.
2012 október 28.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése