Eleven éjek sikítanak sötét áriát,
magas hangon csillagok, mély mondja föld vagyok,
tűzre dobott dobok árasztanak ármányt,
vajon ki győzi le a félelem sárkányt.
Csendbe bújik a vég, meddig maradunk rabok.
Kürtön szól szenvedőknek sziget-morálja,
s pokollá válik vajúdók mennyországa.
Csak te lebegsz lelkes szárnyon,
kastélyodban, mely egy várrom.
2012 november 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése