Hajnali harmat

Meztelen éjszaka, egy pókháló rezeg,
s benne a pók, épp vacsoráját  öli meg,
vak vadludak fenn keverik a sötétet,
egy toll hull s közben figyeli a csendet.

Hullámos háztetők szúrják az éjt szemen
titkos fény csodálja magát egy cserepen,
Fukar felhőkarcolók, jól ismert árvák,
rozsdás reggelt várnak, mint a kihűlt párnák.

Pucérkodó asszony a hajnali harmat,
nem tűnik fel ágon alvó madaraknak,
álmod is a valójába bele szunnyad,
öröm szó pátosz pírja, kosara Napnak.

2012 október 18.