Vigyázva vezekel a látomás lomja,
benőtt körmű kezek gombnyomó ujja,
mutat a terelő hét határ drótra,
szepegve szól s hitetlen halál nyúzza.
Már csak rádión rezegve jön az étek,
elhaló éhséged énekre terjed,
szomjoltás szúr szöget tehén tőgyének,
fák kérgén vizes vezeklés gerjed.
Ocsúd az oxigéntelen felső szféra,
bátrak kopoltyút vesznek a boltba,
s fogantatás előtt térnek makraméra
gyávák gyökkel ugranak a csillagokba.
Már bomlik bűnökkel teli takaród,
a lőpor szagú szavak csak elsült mérgek,
nem úgy lesz ahogy tervezik akarók,
nem eztán, eddig éltek a fogas férgek.
2012 október 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése