Még világosabb a békés boldogság,
a minden illatba mártó léleknél,
Amíg pöttöm pillanatoknak sorsát
tükrözi pupillád földi fényeknél.
Magadban morogsz, másra vicsorogsz,
társaságodban néma esti szűk szél,
egyedül vagy sorvadó tudatoddal,
káromlás kísért a közeledő tél.
Minden egyszeri rázd meg magad ember,
kísér gyászod, vagy vágyad: mulass jól,
használd erőd, eszed, ne spórolj ezzel,
álom sosem törhet meg a vastól.
Erősebb vagy mint hiszed, de rút rab
az élet mű-mocsokkal marcangol,
mosakszol, de csak hitedbe harap,
ébredj, és szíved tiszta égre vackol.
Hiába csörtetsz csalánosból elő,
a csípés te vagy, a viszkető fények,
bőröd távoli fénytől élhető,
vad városi vírus vagy és nem lélek.
2012 augusztus 7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése