Szürkén rezdül a tenni-akarás,
s miértjei kacsintanak feléd,
míg az aranyhorda vér facsarás,
addig a lélek mostoha cseléd.
Feléd nyújtja kezét a segítség,
talán nem szűkszavúan szelektál,
előtted a fény gyermeke henyél,
mögötted magvas remény divergál.
Deréktájban csontosodik a kegy,
nyúlós nyavalyák esznek fájdalmat,
magasságok tőrjüket tolják beljebb,
hogy érezd a mindent irtó hatalmat.
2012 augusztus 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése