Talán egy sivatag homokjából jöttem,
sárguló fényes napot hagytam mögöttem,
csontjaimat porból gyúrták forró szelek,
húsom hűse, oázisból vett keveset,
Hajszálam ősök hitéből nyert balgaság,
nyelvem hegyén henyél, dolgos rabszolgaság,
kitartást lelkem, vándorkövektől lopta,
s szívem különös homokóra forgatja.
Mégis keveset kaptam, mi élethez kell,
talán mert a halál kedvére készültem,
s mikorra megtanulok élni kedvemre,
mi voltam: por leszek, mit mindig kerültem.
2012 augusztus 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése