A pillangókat nem elég vágyni,
etetni kell őket, bőven táplálni,
s talán egyet sem látsz körülötted,
hidd el ők látnak sírni is téged.
Reppenő vágyak vonszolnak utadon,
boldog béred könnycseppekbe fagyott,
kifizet az álnok keserű kufár
sótalan örök ráncos idő futár.
Harmat leszel a korod kicsiny ágán,
s felszárít az eszmélet, egy másnapján,
kurta görbe grádics az utad felén,
s segít a kotnyeles fogyó oxigén.
Az idő görbe botját cipelted,
ha magad nem, belerokkant a lelked,
bűvös bárokban szívtad magadba,
a bájolgó buta remény gondokat.
De mindenkit legyűr az idő fene
hogy fogai közt a húsodat egye,
lassan fogysz mint gyertyában a kanóc,
s életed nem a láng, a faggyú volt.
2012 augusztus 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése