Távol a tűztől

A Nap fényével köpte szemen a holdat,
könyöradományként adott neki fátylat,
csak elenged egy mosolyt a szelíd hold,
s maga köré gyűjt álmokat, égi fodrot.

A Nap mágnes öklével veri a Holdat,
senki nem figyel rá, hát nem is erőszak,
a hold foltjait felhők sminkjével oldja,
nem sír csak állja, ma is ahogyan holnap.

A nap mindig tüzes, méregtől oly veres,
tüzeli bolygóit, majd új holdat keres,
Az első fény jogán, mindenkit vezényel,
távozó bolygókat tüzével már nem ér el.

2012 július 4.