Á egyszer szólnék, hangom színes szellőként,
átlátszóvá fénylő, fénypárás káván szól.
Hangommal fémjel lennék szemhéjad szélén,
hogy váljak károddá, mért tév-gyűrűimtől.
Hát kárognék, sík-ollyá nőtt ág féltésért,
sőt több, sörfényt átélt éjt, szórtál szolgságnak,
Mély hangtorzómat kérné, áldássá átkát
ejtetnék, mélyebb gyónások szárnyéléért.
Féltés, fészkét féltékeny bárdok kérnék:
későn káromló táján, ásóhálóm ott.
S jő egy kérészélet, tékozlását ártón
végleg, s vájná kőszívét késével két-rét.
2. Molosszus
Á egyszer szólék itt,
s hang színes szellőként,
átlátszó, fás fénylő,
fénypárás káván szól.
Hangommal fémjel kél,
rezg szemhéj s karc szélén,
hogy váljak károddá,
mért, érett almámból.
Kárognék, hát báj olt
nőtt ágról tépek én,
sőt! Sörfényt s több átélt
éjt, szórnék szolgságnak,
Mély hang hord torzómtól
fényt, áldást, és átkát
ejtetnék, mélyről hitt,
és gyón, gyér oldásért.
Féltékeny fő, fészkét
ős bárdok bérelnék:
késő kár, s ló táján,
már ásóm, hálóm ott.
Jő egy s kér, észérvet,
tékozlás árt, ártón
végleg váj már kőből,
s szívet kés vág két-rét.
2012 július 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése