Hevülő hamvainkra várnak

Mint a ménes, szélnek szaladt sok gondolat,
fényes fák törnek derékba a súly alatt,
a kérdőre álló vállak vágynak.

Túlzás tesz színes szolgákat a bajba
süppedve a semmi színű sóhajba,
felkiáltanak az ádáz álmaink.

Padlón pihennek értékes ékeink,
szálkák mocsarában mossuk mi magunk,
s kijelentkezik a józan mosoly.

Papír pengével támadnak a vétkek,
tüzeket tart fogva féreg félelem,
hevülő hamvainkra várnak.



2012 július 23.