Házasodik a kő, kedvese tenger,
körbe nyargal, s szerelemre ölel.
Habos ruhát s fátylat is ő ad,
azt a szépet s mindent a kő kap.
Az ég is vette a koszorús ruhát,
frigy estjére, nyitja nap is oltárát,
lassan halad a kő, veszi a ruhát,
kőre kabát, kő kendő a nyakán,
körbe mossa-mossa a kedves tenger,
hogy a kedvest mélység frigye nyelje el.
Egy gondolat a Vadlen-Шевченко Вадим képéhez
 |
| Photo by Vadlen-Шевченко Вадим |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése