Bátor bárány márpedig nincsen,
üres a kor kútja, a lapát pihen,
meleg a földanya, de sehol a tűz,
fészkeinket uralja bőséges bűz.
Csorbult csóró szavak izélnek,
berepedt bőrön tetűfészek ragyog,
ékszeres doboz neki a humán dog,
Vakít a veres körkörös köszvény,
álmot ringó pofonokon pöffeszkedvén,
s születnek szelíden elnyelő erőn.
Tudat-klón vagyok, s lógok levegőn,
mindent múlató selyem kötélen,
csak néha látogat az árnyék,
s csalán csokorral módol a törvény.
Nekem már csak a gyermeki dac dalol
izgalmas isteni igazságot...
2012 július 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése