Utam végén egy nagy erdő integet,
én egy sudár nemes fát keresek,
ha megtalálom arcába nézek,
kecses ágán bókom lesz a fészek.
A hűsben zöld fénnyel süt rám a nap,
itt magam vagyok s magamnak árnyéka,
de úr, s bokrok hajolnak meg előttem,
ők észre sem veszik, hogy felnőttem.
Az avar lesz itt lágyan, ágyam tolla,
fának gyökere a fejem vánkosa,
Fent sok-ezer levél a cserepem,
csókot a kukkoló hold ad nekem.
2012 július 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése