Korom-felhők kerítik be a tájat,
az égen mindent felmorzsol,
sötétre festi a földi színtáblákat,
s az isteni erők előtt hajbókol.
Meg sem rezzen most a dús ritkás rét,
bogarak pihennek, madár se pisszen,
az idő, most kicsit visszafelé néz,
levelek sem súgnak, csak szemünk szisszen.
Magányos fát nézett ki egy napsugár,
mutatja arcát levelek ezer tükre,
fészkét rég elhagyta egy sereg madár,
a remény ragadt repdeső hitükre.
2012 július 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése