Mint az oldalak

Életünk egy könyvtárban napkorong,
A polcok közt, lelkünk sosem szorong,
de sötét könyvek közt néha elveszünk,
egy rossz lépés és a napunkba veszünk.

Kinek a vidám könyvek jutnak mindig,
tudja merre visz esze, álmát hintik
kopott útjára, s hajló parkettáin
kopog az év, a pillanat óráin.

A tudomány könyve minden ember,
egy-egy bőrbe kötött ős bölcselettel,
a könyvtárosunk a bölcsebb létünk,
katalógusba rendez, mennyit érünk.

A könyvespolcok már égig érnek,
régi, és új életekről mesélnek,
Könyvünk készül, épülnek álomfalak,
s egyszer elfogy létünk, mint az oldalak.

2012 június 27.