Enyém a víz

Ápoltam szárnyaidat, hogy repülhess,
óvtam melengettem lelked, ne hűlj meg,
Háborgó tengeren, csak te voltál
megtört árbocomon, a vitorlám.

Édes álmodban repülni tanultál,
nem kértem, sosem hogy rám vigyázzál,
érted háborgó tengereket fogtam,
tested a maró szavaktól is óvtam.

Aztán felszálltál csónakom fölé,
gyógyult szárnyaddal égbe repültél,
én elengedtelek új szerelembe.
s tovább álltam a magányos vizekbe.

Most korbácsolom a tengereket,
hajóm bukdácsolva vág hegeket,
vízhegyek tetejéről intek feléd,
mert enyém a víz és tied a lég.



2012 június 24