Oly korán elmentél

Oly korán elmentél,
most hallgat köztünk kölcsönös tisztelet,
mint ahogy hallgattam egykor nevetésed,
pityergéseid szívet szorító szántásait,
őrzöm lélek lovam nyergében nyugton,
képedet és hangulataid.

Oly korán elmentél,
de már fiatalon fűtött szoros szeretet,
családodért adott enyéssz egészséged,
Gellért hegybe vésett kezed képét,
vésővel küzdött barlangok mélyét,
árnyékod most is ott él.

Oly korán elmentél,
hogy mondatom is félbe fagyott,
üzenetünk szemünkben nyomot hagyott,
beszéd helyett szavak néma lomha lába,
értettük egymást, a hang hiánya hiába,
temetlek szavak szózatába.

Oly korán elmentél,
s én csak mondanám, te nem felelsz,
pedig mondandóm ezer világot ölel,
szóljon rám szelíd szavad még-egyszer,
a szó-virág kerted ápolom könnyekkel,
s falon a képed rám nevet.


2012 június 16.