Mosolyod délibábja ég szememben,
sötét van, s csak a napot keresem,
egy pohár vízért nyúlok tétován,
semmi nincs helyén, mint a sakktáblán.
Hol vannak a kopott, mosolygó falak,
hasad az óra, csak dobálja a nap,
hiányzik minden este. hogy várlak,
űzött pityergő percek a vágyak.
Hiányzol, ha alszom, ha felkelek,
hiába mosolyognak a reggelek,
kereslek és magamat sem találom,
fonott múltidőm ráncos, s a talárom.
Hiába várlak, s vár a végállomás,
a vágány s a pad is csak egy látomás,
peron az ágyam, bokor a vánkos,
nélküled, a gondolat is álmos.
2012 június 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése