Lelkünk rózsafái közt seprűfüvek,
szívünk kertjében idegen kezek
turkálnak, beleinkben fájó férgek,
nemzetcsapdáink már körbe értek.
Tetvek lepik el szépséges kertünk,
hisz tiltott a vegyszer, minden mi velünk,
ránk híznak, lelket öl már a műmosoly,
magyar, a magyar ellen szavatol.
Hej csikós, juhász, kondás, betyár vagyon,
indul a bestiális nyomor vagon,
egy felirat süt a vágott rozsdás vason,
a köz-munka szabaddá tesz, vakon.
2012 június 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése