A felhők mint vértasak tűszúrásra,
ontják a természet vérét a tájra,
mindenhol maszat és vérbő hegek,
artérián találták a felleget.
A Nap melegével buzgón tamponál,
nem győzi felszedni a sok vértócsát,
s ha kimúlnak végül eső ingerek,
a föld sebén a kötés szivárvány lesz.
Műtét-segéd a szellő, mint altató,
transzba estek fák, s mi nem látható,
végül a természet újra ébredez,
tanulja a zajt, s tenni az életet.
2012 május 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése