A versek ezrei hullnak az égből,
kap természet az ég költészetéből,
sok arany-cseppje, falevelek dísze,
s nem un rá szomjas szára a vízre.
Az ég csatornái a földig érnek,
ezüst optikán látnak a növények,
mindenki vigad, csak a felhők sírnak,
mert vastag sötét terhükkel nem bírnak.
Nagyítón láthatod a tisztaságot,
a táj fényes, a fű nő, szinte látod,
s leveleket pofoz az esőnyaláb,
fekete földön nő a búza, s nő a láp.
2012 május 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése