Pálinka

(Vígh Imre nagybátyámra emlékére)

Fiatal fájdalom, öreg ráncok,
hetven év, s nyugdíj mámor
beteg szívvel, s a pálinka fogy.

Keserű komázós vigéc vér,
a szó sem zúz zománcot,
egy nevetés, s a pálinka fogy.

A régi remegős lélekbánat,
szív csordultig, mint bolti üveg,
kupak koppan, s a pálinka fogy.

Az üveg megtelik csordultig,
élményekkel, panasszal,
utána a csend, s a pálinka fogy.

Csak a lélek fiatal, elsül egy vicc,
ezredéves fatantusszal,
aztán semmi, s a pálinka fogy.

Régvolt élet épül újra szóban,
emlékek, mi a halál fogja,
néma emlék, a pálinka elfogy.

2012 május 20.