Utcáidon régi vadak vigadnak,
vigasságuk ára törvényt tölt,
szemfogaik szúrják szemünket,
s hiába helyed, csak te büntetsz.
Szökött éjjelek régen kihaltak,
otthon ülsz, mint búbánat jelölt,
étked a méreg, része tervüknek,
birkaként is tojásokon ülhetsz.
Homályban hagyott hajnalaidat
elviszik, álmod takarja a föld,
magad mérheted sírhelyünket,
s ép érvek nyomán bottal üthetsz.
2012 május 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése