Búcsúszó

Gróf Murinyi József Aranydiplomás író - költő emlékére

A költők sosem mennek el,
tán a test kissé elszelel,
de lelke örökre marad,
beragyogja nappalodat,
s álommá teszi éjszakád,
s ünnepli léted hajnalát.

A költők sosem mennek el,
ok nélkül meg sem sértenek,
nem szidnak, ha nem érted meg,
s legyint, amiért ünnepled,
pedig lelkük száll és szabad,
társaik a rím és szavak,
s álmodnak a csillagoknak.

A költők sosem mennek el,
mert érintik őt istenek,
s lefőznek ősi-bölcseket,
nem kérnek maguk, csak neked,
visszatérnek ők s soraik,
minden tiéd, mi vágyaik.


2012 május 16.