Sorsommal borozgatva

Kontúros párbeszéd, szavakat lesve még
feledve napnyugta után a fény nyomort,
időtlen gond ragacsában tellő estén,
én és sorsom, együtt kortyoltuk az ó-bort.
vidám Emlékek, mások egy kicsit búsak,
szófonalat sorsom, engem a bor csak vitt,
átjártak a vágyak, kerek keblek dúsak,
sors papolt, de nem osztja meg a titkait.

Tapasztalom a szőlő és bor csodáját,
minden kortya hozza az élet vágyait,
csak lassan teszi elmémre bús-homályát,
megosztva velem nedűje hűs ágyait,
kóválygó gondolataim varázsait,
s a pohár sem mond ellent, s nem ad kosarat,
sors-homály, hiába küldi fullánkjait,
fenn a sors még, de én alszom egy perc alatt.


2012 április 25.