Kiáltás Asszonya - Ballada

Agg vénülő bolygón él a Kiáltás Asszonya,
felhő sminkeli arcát, ecsete a fiatal gyopár,
ezredéves hittel készül, imát fogad oda,
bár fogynak a felemelt arcok, több a bús fohász,
készül mindenki mikor hozzá a Kiáltás Asszonya jár.
Mindent seper a szellő cirokja, s csillog a vagyon,
napvihartól tépázott haját rendezi minden hajnalon,
Gondjaiból reggelre nem látsz semmit sem.
Arcodat simítja idő szele, élvezed s hagyod:
A Kiáltás Asszonya jön, s kezével hordja hited!

Vén ágyúgolyó, kerek kopaszon, rozsdás s ez a
régi gyilok mementója, mikor súlyától dőlt a vár,
halomba rakva, nemesi címerek rajzolt toboza,
hol van már a régi nemesi győzelem, kevés kár
most tudást kapott ember gomba felhőt gyárt,
s nem látja, hogy Kiáltás Asszonya bízik vakon,
Az ég kék lepelben les, mezítelenül, s hallgatagon,
Jövő nagy titkait hordozza megfogant méhében
világ-égés képlete azonos mint egykoron...
A Kiáltás Asszonya jön, s kezével hordja hited!

Természet rajzol lelkes lelkeket, gonoszt soha,
színez élő testeket, napfény ecset szorgosan jár,
fonja gondos géneket, csűrcsavaros annak sora,
s kezében a hangjai szívedre szólnak mint gitár,
életre kel minden, mi más kezében csak sár:
szobrászata szemnek szép, nem bánja nagyon
gyermekek a legszebbek, én is ezt kapom,
ne légy a kivétel, gondolat követe légy híven,
csoda mindenkié, te is tapasztalod egy napon.
A Kiáltás Asszonya jön, s kezével hordja hited!

Ajánlás:

Tejút anyánk a szoptatós, tart bölcsődben s karon,
megérted varázsát s ha nem, késő lesz akkoron,
egy sejtedben száz kiáltás ott van minden hatalom,
ítélet ha születik, bűn fenn, büntetésed itt lenn,
s csodás csillagok halnak meg, millióan, fiatalon,
de a természet csak rajzol, együgyűn, jámboron.
A Kiáltás Asszonya jön, s hiába hordja hited!