nincsenek síron, nem kisért a halál,
minden lelket gyötörhet bús öregség,
hisz gondolat nélkül, az élet sivár.
A virágok újra nyílnak, nincs restség,
tó tündér fut, méh család is erre vár,
hogy bő nektár, tavasz illat hitessék
el a világgal, fagyok nem jönnek már.
Hasznos hangyaként, földeken dolgozó
ember, kapa-vasat koptat kezében,
kárba veszne föld, dolog most nem bajunk.
Téli est, dologtalan életében,
hogy szaladjon dologban termést hozó
tavaszunk, s nyarat, őszt felfaló fajunk.
2012 április 13
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése