Szonett a kritikushoz

Lélekjavító lüktető szívkamra
fogad vendégül, s jó szó az élelem.
Belül meleg, kizárva mi félelem,
eresztlek barátom némán, magamra.

Minden kritikád hű szavad lenyelem,
mert nem pályázol irdatlan kínomra,
az érték érdekel s szavad kimondja
mit magam nem látok, s nem lesz kenyerem.

Lesem csillámló elméd szavát ma már,
tudom javítasz, ha vagyok szamár,
s őszinte lelked nem hiába ostor.

Minden hűséged, mellettem posztol,
diploma nélkül is, nekem vagy tanár,
óvsz, védsz s általad, az ördög sem kóstol.

2012 április 14.