Beszorulnak a hangok

Szenvedve futottál a fény után,
az árnyékvilág néma, és te magad
s figyelő hangod ver füledbe csupán,
ha szív le is áll, írás megmarad.

Sejtek keltek harcra, öregség baján
donor gondok zaja hajtja híveit,
míg gondtalan szív csendben kalapál,
halállal csendedet is beszüntetik.

Régen mikor pici kezedet fogták,
gyorsan vert szíved, szomszéd is csodált,
haldokló hangok most hitedet rontják,
csend, enyészet, hang-nélküli dogmák.

Beszorulnak a hangok a lét végén,
lelked elhagyva hűs hajnalodon,
nem kopoghatsz koporsód fedelén,
csak bűzlő béke ül fehér arcodon.



2012 április 21.