A taszítás tör dudvás darabokra,
egyedül vagy, ezer s egy módokra,
lélek lángja pislákol, s vak íriszed,
tudásod csekély, vajon ki veszi meg.
Szíved vörös arany, ne légy hangtalan,
mit ér a lélek, ha a szív nem dobban,
tűrj, tanulj, és hazudj magadnak házat,
hol titokban tárhatod ki a szárnyad.
Barátság, váratlan vendégség vára,
lecsap bánat-illat a boldog mára,
vágy vizsgára készülsz, kitudja minek,
diplomád bárány bőrbe varrva viszed.
Vonzásod vert vakságba méretez,
tudás túlcsordul, rajtad kísérletez,
a hegyet is sebhelyéről ismered,
omlik a remény, rontása sistereg.
2012 március 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése