Csak néma ajándék...
Elhagytam egy könyvet a parkban,
melytől a tudás mannáját kaptam,
butább lettem, csak sorsom ismerhet,
Rég elveszett szerzők és ékezetek,
tudás virága csak szikétlen here,
s életem taposómalma a veszte...
Emlékező csomók cserben hagytak,
tudásom gyér, senki nem vitathat,
hosszú a gondolatsor, mint létra
fokai sorra szerte-szét szakadtak,
barátaim voltak, megismernek néha,
grádics fokaim, talán tovább tartanak.
Törpe időmről ajándékot adok,
viszem az örömöket s belehalok.
2012 március 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése