Sosem eléggé

Szemed színpad, szemhéjad a függöny,
mögötte raboskodik a remény,
hogy vesző vágyad fejedtől függjön
türelmes tudásod, jobbulás jegén.

Idegeiden ideglenes fényein,
születésedkor színdarab kezdődik,
függöny felmegy, kerekedik a szín,
nem ámítás, ha szorgoskodik szív.

Hódításra hangolt lelked lángol,
csalódások csalnak beléd bűnöket,
lényed lobog, olykor csak pislákol,
sosem szerethetsz eléggé, eleget.

2012 március 25.