Menj, repülj remény oly törékeny vagy,
a kérges bőrömbe barázdákat vágsz,
barbár buzgóságod félni sem hagy,
s meleg mosolyoddal, társammá válsz.
Nem küldenélek, de másnak ártana,
a bujkáló baj is haldokló árva,
hidd el, ha maradsz a jövőm bántana
léted lebegő, láthatatlan lárva.
Gondűző gondolatomban teremtél,
Gyúrt gyermekem vagy, s legyek valaki
hát meghúzom magam, de jól jelezzél,
tudom szél visz, ha jön a sivatagi.
2012 március 26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése