Megszöktek a szép szerelmes szavak,
ifjúságunk integet és nem marad,
könnyeink kiejtett kérdése a kút,
elmúlt szerelemre szűrt emlék a múlt.
Megszökött már a gondtalan éjjel,
a maró álmok, örök éber kéjjel.
borízű bókok, flörtök, ölelések,
állomás üres, holt sín, semmi vétek,
Már csak a holdfény csorog régi módon,
tükre tele, benne sűrű szorgalom,
fényében folyvást ezer öleléssel,
múlik most is az éj, ős-szenvedéllyel.
2012 március 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése