Kezd újra

Óra ketyeg, könnyek dioptriáján át
feltekintesz az égre, de nem vársz csodát,
itt lenn, ha végeztél a semmi fogással,
talán lesz tetterőd, semmi nyafogással,
és fáradt fény-homlokod kisimulhat
a felejtést rejtő romantikájában.
Hajtsd ördög lovasod, hajtsd a kocsit,
széles szakadékod befogad most is.
Árkod lejtője lesz jövőd temetője,
s szelídgesztenyék bólogatva esnek,
a vérzivatar után felperzselt földre.
Nevess csak botor boszorkány, nevess ki,
praktikáid buktatóan mesterik,
Jön még a gyógyító! Nem a port hinti.
Gyalázat csutakoló házmesterek,
némán mocsokban turkálva mentik,
ami még mesteri, s ős-becsületbeli.
Koldus nem lesz győztes, pattanó láng,
hirdeti minden lobbanó léleknek,
vége véres bemocskoló életednek.
Tárd ki szárnyad ember, s a fény égeti
belé jövődet, s nyugalmadat eléred.
Tedd le tollad, az írást ne folytasd most,
kezd újra, s elfelejted a múlt mocskot.


2012 március 13.