A harangtoronyban rám szált a sötétség,
kialudt a lámpa és alattam a mélység,
ében éj sejtelme szemeimbe mókolt,
s bársonyos karmai kiestek a tarkómon.
Segítség! Súgta bennem egy sötét gondolat,
de mint bagoly a fán, csak semmi mozdulat,
aztán mégis, agyamba festettem a hajnalt,
majd lábammal, s elmémmel kivezettem magam.
2012 március 13..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése