Hegyet koptató szellővé változom,
odafent madarak közt álmodom,
rót rebbenő hajamat felhők simítják,
fül nélkül hallom a szeretet szavát.
Hátamon utaznak rétek pitypangjai,
hárfaként zengnek fák fagyott ágai.
Akarok, leszállok csermely völgyedbe,
tiarát teremtek a csorgó csöppekre.
Megtalállak téged bármerre is búsulsz,
könnyed szárítom fel, s ajkamtól újulsz,
lógok lengő tincseden, fonom fényed,
szemedbe veszve már nem fájok többet.
2012 november 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése