magába szív a nap, mint fény harmatot,
míg egy mázsa meleg mosolyt begyűjtök,
zsebemben kacagnak kacér forintok.
A madarak, fent velem összefolynak,
lent, bújnak hozzám hangos habok.
Napsugár a nyugágyam, szenderülök,
jó kezekben kedves álmom, álmodok,
lélek-meleg szívem kamrája ütött,
kongott vad ficánkoló fényes álmot.
A madarak fent, velem összefolynak,
lent bújnak hozzám hangos habok.
Poharamba ismét új hajnalt töltök,
s maradok függőn, részeg józanon,
elmék maratonján talán nem győzök,
csak fertőz a lírám, néhány kobakot.
A madarak fent velem, összefolynak
lent, bújnak hozzám hangos habok.
2012 november 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése