Hazafelé

Átható hideg horzsolja arcomat,
A hold láthatatlan kandeláberen
világít, mint meztelen fürdőző lány
dús keble, a nádas parti vizeken.

Most forró csókok csendje szorít szélre,
talán még keblekkel álmodni hagy,
csodálom a holdat, mert egykesége
ősi tény, nem töri nyár se téli fagy.

Repednek a jólétbe vetett hitek,
mint durva daróc vásznakon az olaj,
nem fáradhat a lelkem mit viszek,
mert otthon vár, vidám gyermekzsivaj.

2012 november 10.

Átható hideg horzsol arcom felől,
A hold lóg az égi kandeláberen
világít, mint meztelen fürdőző nő
dús keble, a nádassal ölelt vizeken.

Holdfény csókok csendje szólít békére,
még dús keblekkel álmodni sem hagy,
csodálatom Holdé, mert egykesége
tény, s nem töri meg nyár, se téli fagy.

Repednek a jólétbe vetett percek,
mint durva daróc vásznakon az olaj,
nem fázhat a lelkem, amit viszek,
mert otthon vár, meleg gyermekzsivaj.

ˇˇ

Átható hideg horzsolja arcomat,
A hold láthatatlan kandeláberen
világít, mint meztelen hulló harmat
dús keble, a nádas parti vizeken.

Most forró csókok csendje szorít szélre,
talán még keblekkel is álmodni hagy,
csodás a hold maga, mert egykesége
ősi tény, nem töri nyár se téli fagy.

Megrepednek jólétbe vetett hitek,
mint durva daróc vásznon az olaj,
nem fárad a lelkem mit cipelek,
mert otthon vár vidám gyermekzsivaj.