Óráinkból kétség perce ketyeg,
őrlő őrzése koptat kereket,
szerelem darál durva lelkeket.
A tegnap szennye tisztítja a napot,
a holnap mutat egy tiszta lapot.
de újra mába foszlik egy dac,
és a holnap is kétségeket hagy.
Holnap leszel, áttetszően fehér,
a jövőt kutató szemed szélén
csak egy buborék gömbje ragyog,
átnézve rajta keresi titkod.
Sóhajod sűrű lepellel von be,
fehérre festi vágyaid vállát,
homály hatalmat vág a lencsén át.
Lelkünk csiszolja ezt a dioptriát.
2012 november 7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése