Testünkre téve - Ránk romolva

Márványba faragott hitek, hatalmak,
csorba oszlop, véres kivont kardja,
mi elvesztette a bocsájtás hüvelyét,
issza időknek önelégült örömét.

Voltál égre-törő élő katedrális,
ellenfél még és ezerszer barát is,
Nyelvek csatájában küzdő testvér,
bukott bizalom, mind-mind egy istenér'.

Gyarló gyászban tikkad a temetetlen
holt hit, bő borzalom lelkiismeretben,
mindezt avatatlan kezek temetik el,
szépítve szót és bitóig botló embert.

Hiába a hős himnusz, a küzdő kéz,
mindig lesz, ki tudja mi jöhet még,
már köztünk él az önös lelketlen lakat,
mi ránk romolva, örökre zárva marad.


2012 szeptember 21.