Mikor azt hitted figyelnek ott,
s szemed gyújtott örömtüzet,
sütkéreztek gondolataid.
Akkor felejtettelek el.
Tüzed mégis új napot lopott.
Rövid búcsút intesz baloddal,
még nem sejted a véglegest,
mint kiszáradt kút a vizét,
rég nem kívánom testedet,
nem ér össze éjem, nappaloddal.
Még mindig követ kiáltok,
a fűzfák festenek égre bánatot.
2012 szeptember 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése