Költözés

Őszi pillantással fut szemembe a nyár,
még viaskodó lepkék verik a lámpát,
de már didereg takaró nélkül a hold,
arcába menhely kutyája belecsaholt.

Lassanként kiolvad a nyári zöld alól,
a Benetton színű lét, lóg az őszi való.
lóerők hangján közeleg a tunya tél,
vakon vetél a minden-szerű születés.

Rákapott a fürdőre a csillagos ég,
pucérságát a felhők maguk rejtenék,
Még nem esik, csak könnye illatát érzed,
ősz sem örvend, mikor nyári zöldet éget.

Madarak hada húz a Kék-festő égen,
meleg van, de már érzik az éhséget,
szárnyak zaja töri a cserzett csöndet,
nem végleg, csak egy télre, de költöznek.

Szememből is költöznek a nyári színek,
hogy aztán szúrós szél, hozza ki a könnyet,
vackom mélyén a hideg este veszejt el,
szemem tört tükrében, csillag térdepel.

2012 szeptember 9.