Az eget kértem

Az eget kértem, rám néha nézzen,
mikor harcom zajlik mindennapi,
vasöklömmel kenyerem szorítom ki,
s vérem adom levesnek, húsom éteknek.

Vállaimat az ég nyomja, s taszít
vissza ókorba, de páncélom a gond,
s polleneket porszívóz az orrom,
akkor is bőrömbe ráncot hasít.

Hajamra a fény szürke hamut szór,
szőrös arcom angyalbőrén pirosít,
szökkenő szavam tovább bizonyít,
s a boldogtalanság napokat csór.

Ereimben a vér lüktet és nem vár,
sejtjeimbe ágyazva a huncutság
a perceimet számolja, nincs nyugvás,
talpam alatt minden év táncot jár.


2012 július 12.